Mikor készítettem veled az interjúkat, és ugyanitt ültünk a Gresham éttermében, óhatatlanul elkezdtünk másról is beszélni – legtöbbször közéleti kérdésekről. Tőlem ez nem áll távol, mondhatni szakmai ártalom, de az szokatlan, hogy egy hozzád hasonló embert ennyire érdekel a közélet.
Ezt most bontsd ki, különben még megsértődök!
Csak arra akartam utalni, hogy te más közegben mozogsz, legalábbis az informatikai, szabadidős, játékos placc és a politika valahogy nagyon elkülönül egymástól és én azt látom, hogy például játékújságíró ismerőseim nem nagyon foglalkoznak politikával, egyszerűen azért mert nincs rá idejük, se kapacitásuk.
Énszerintem ilyen összefüggések nem léteznek, legalábbis nálam biztosan nem. Tény, hogy nagyon érdekel mindaz ami körülöttem zajlik, én is ugyanúgy járok az utcán – még ha keveset is, látom a közhangulatot, az emberek viselkedését, engem is ugyanúgy aggaszt az ország sorsa mint bárki mást.
Nekünk ebben többször volt vitánk, szerintem te nagyon elszigetelve élsz, jön érted az autó, eljutsz A pontból B pontba, ott célirányosan megcsinálod amit kell, majd visszaülsz a kocsiba és haladsz tovább. Ráadásul mint te is mondtad már, általában csak a belvárosban és az előkelő Budai kerületekben tűnsz fel, tehát az a kép amit te látsz, az nem biztos hogy azonos a valósággal.
E tekintetben nincs vitánk, az amit mondasz az megállja a helyét, én valóban elszigetelten élek, például nem járok tömegközlekedéssel - azt sem tudom mennyibe kerül egy vonaljegy, de muszáj megérteni, hogy nekem se időm, se energiám nincs arra, hogy a városban nem működő, vagy nem jól működő dolgokkal hadakozzak. Ha ezt tenném, akkor sokkal kevesebb időm jutna fontosabb dolgokra. Abban viszont már nem értek veled egyet, hogy ettől függetlenül ne látnám mindazt ami az országban zajlik.
Mi zajlik az országban?
Válasszuk ketté a dolgokat. Azt látom, hogy az egyik oldalon ott a többség, aki normálisan, tisztességesen él, munkába jár, gyerekeket nevel és teszi a dolgát, a másik oldalon pedig ott egy kis réteg, akik indulatosan, mindenféle normákat megszegve próbálják felhívni magukra a figyelmet. És nem kell elfelejteni, hogy a politikában megjelenő, helyenként durva és sértő jelszavak, megnyilvánulások is átragadnak a lakosságra is. Elég csak megnézni mi történik a focimeccseken, különféle szélsőséges tüntetéseken, vagy akár autózás közben mit lát az ember.
Említetted a szélsőségeket, amik sajnos nagyon megnőttek az elmúlt egy évben. Ne felejtsük el azonban, hogy 80 év óta nem látott nagy válság köszöntött a világra...
Így van, ilyenkor törvényszerű, hogy a lecsúszott, elkeseredett emberek valami radikálisan másra vágynak, aztán nézd meg a történelemben, ezek az eszmék végül még jobban a tönk szélére sodorják az embereket.
Ha már a válságnál tartunk. A tőzsdék a világon mindenhol óriási értékvesztést könyvelhettek el a pénzügyi krízis kapcsán. Mindez kapcsolódik ahhoz, hogy te a lapkiadó mellett mivel is foglalkoztál?
Nézd, én már közel két éve foglalkozom komolyabban értékpapírokhoz kötődő befektetésekkel. Miután a GamePress megszűnt, befektettem például egy hazai informatikai vállalatba, aztán többek között egy gyógyszergyártó cégbe is, nem tagadom, ezek egytől egyik sokmilliós hasznot hoztak számomra.
Tehát az nem igaz, hogy a GamePress bevételeiből lett volna pénzed – mert hogy neked köztudottan mindig is volt.
Hogy köztudottan kinek mije volt, abba inkább ne menjünk bele, de már elmeséltem neked, hogy a GamePress éppen egy óriási üzleti lehetőség kapujában állt, mikor Branyiczky-ék kitalálták hogy lelécelnek, de mindaddig az oldal természetesen veszteséges volt. Nyilvánvalóan sokaknak szúrta a szemét már akkor is, hogy nekem mindig a lehető legextrább számítógépem volt, sőt nem is egy, aztán csak azért hogy konzolos rovatot indíthassunk, beruháztam egy Xbox 360-ba és hozzá vettem még egy 42 centis HDTV-t is – ezek mind-mind természetesen köztudott dolgok voltak, hiszen azért volt ezekre szükség hogy a GamePress mindig a legjobb színvonalú kritikákat szolgáltathassa a kedves olvasóknak. Ehhez pedig pénz kellett, nem kevés pénz.
A válság mennyire viselt meg?
Nem különösebben. El kell fogadni hogy aki részvényeket vásárol, annak vállalni kell a kockázatot is. Én számos embert ismerek, aki nagyon súlyos összegeket bukott a tőzsdén, és tönkre is ment ettől. Nehogy azt higgye bárki is, hogy tőzsdézni könnyű dolog! Egyrészt alapszabály, minél több pénzzel kereskedsz, annál nagyobb lesz a haszon – ezt gondolom mindenki ismeri. Azt már kevesen fogják fel, hogy aki sok pénzt tesz be egy vállalkozásba, befektetésbe vagy akárhova, annak a kockázatai is magasabbak lesznek. Ráadásul ahhoz hogy valaki a tőzsdéből megéljen, értenie is kell hozzá. Én azt hiszem rendelkezek elég tapasztalattal ahhoz hogy azt mondjam, értek hozzá. Nekem például nincs brókerem sem, minden egyes vételről, eladásról magam döntök.
Gondolom az emberek nagy része viszont nem ért a tőzsdéhez...
Sajnos nem. Ez vezetett odáig, hogy egy év alatt a magyar lakosság 700 milliárd forintot bukott a tőzsdén. Ez elképesztő nagy szám!
Azt amit ők elbuktak, azt valakik megnyerték...
Rátapintottál a tőzsde lényegére.
Beszéljünk végül egy kicsit rólad. A sznobizmusodról már beszéltünk, te ügyesen kijöttél a kérdésből, de engem nem tudsz lebeszélni, szerintem te igenis sznob vagy. Emellett még milyen jó és rossz tulajdonságaid vannak?
Tudtam hogy előjön még egyszer a sznobizmus, de inkább hagyjuk. Ami viszont a kérdésedet illeti, mindig furcsa helyzet az, amikor egy embernek saját magát kell dicsérnie, de mivel ismersz így tudhatod, az öndicséret nem áll tőlem távol. Maximalistának tartom magam, nagyon kitartó vagyok, már-már rámenős, a munkában határozott és olykor talán túl kekeckedő. Ugyanakkor türelmetlen vagyok és sértődékeny, de talán bizonyos mértékig ezek a dolgok is elfogadhatók.
A te munkádban különösen fontos szerintem az, hogy milyen a vezetési stílusod, hogyan tartod az emberekkel a kapcsolatot, és valljuk be, sok ponton konfliktusok keletkezhetnek. Ezeket te hogy kezeled?
E tekintetben nincsenek problémáim, ugyanis én már a pályafutásom legelején megtanultam hogy a munkát nem szabad összekeverni a magánélettel. Éppen ezért nekem a munkatársaimmal – egy-két kivételtől eltekintve – soha nem volt, és nem is lesz közeli, baráti kapcsolatom. Ez szerintem alapszabály kell hogy legyen. De hogy a kérdésed lényegére is válaszoljak, igen, az én személyem körül mindig is konfliktusok mozogtak, de ezen nem is tudok és nem is akarok változtatni. Egyszer egy televíziós műsorvezető mondta, nem az a lényeg hogy szeretnek az emberek vagy utálnak, hanem az, hogy legyen rólad véleményük. Ezzel messzemenőkig egyetértek.
Néha belefutok az interneten egy-egy bulvárhírbe, és megnézem a kommenteket és persze tudom hogy butaság ilyeneket olvasni, hiszen sok fröcsögő ember névtelenül írogat mindenfélét – Bandi híres mondatával élve: sok jót és sok jót nem. Szóval egyszerűen hihetetlen, hogy nem értik ezek a kedves kommenthuszárok, hogy épp ők azok, akik életben tartják az adott hír mögött álló figurát azzal, hogy minden egyes velük kapcsolatos hírhez beírnak valami cifrát. Tehát én azt mondom, inkább utáljanak mint hogy ne legyen rólam véleményük.
Mit gondolsz, ennek az interjúkötetnek milyen lesz az utóélete? Hogy fognak hozzáállni az emberek?
A legfontosabb, hogy az a több tízezer ember aki anno a Pc Web csoport lapjain élte a közösségi életét, szóval ők értsék és lássák hogy mi miért történt és hogy mennyire összetett kérdésekről beszélgetünk. Itt az előbb mondtad nekem, hogy olvasva a kész anyagot, bizony egyes emberekről nem voltam túl jó véleménnyel, de ezzel őszintén szólva nem tudok mit tenni. Ez az én életemről szól, nem az övékről, ők maximum epizódszerepet kapnak a történetben, amit én írok – a saját emlékeim és értékszempontjaim alapján. Ha ezzel bárkit kellemetlen helyzetbe hoztam volna, vagy netán megbántottam volna, azoktól előre is elnézést kérek.
Befejezésül pedig csak köszönetet szeretnék mondani mindenkinek aki elolvassa a kötetet, és főként azoknak az embereknek akik már várták ennek a megjelenését. Talán ezzel most visszahozhattam számukra egy kis szeletet a régi szép időkből, mikor még ez a fantasztikus közösség a Pc web lapcsalád szárnyai alatt élte az életét.
2009.11.15. 14:00
1