Előszó
Sokszor hallom, az embernek időnként számot kell vetnie, megnéznie mi minden történt az elmúlt időben, és le kell vonnia néhány következtetést. Szerintem ez egy nagyon felelős magatartás. Ezáltal lehet korszakokat zárni és újakat nyitni, az elkövetett hibákból tanulni, a sikerekből pedig erőt nyerni a következő úthoz.
Kollégáim már egy jó ideje mondják, csináljunk egy anyagot az elmúlt évek történéseiről, hiszen igény az lenne rá, és talán helyretehetünk néhány zavaros kérdést, pletykát is. Én sokáig ódzkodtam ettől. Talán mert túl sok idővel jár - gondoltam, vagy talán mert ezáltal olyan következtetéseket is levon az ember, amelyeket egyébként nem tenne. Végül is Horváth Tamás -akivel az elmúlt néhány évben kisebb kihagyásokkal, de alapvetően együtt dolgoztunk, aki látta és értette mindazt amit csináltam – szóval ő javasolta hogy egy interjúkötetben meséljek neki mindarról, ami a Pcweb Media Group és az azt követő Hennel Produkció keretein belül történt. Az itt olvasható sztorikból kiderül hogyan építettem fel a semmiből egy webes lapkiadót, milyen elvek alapján kormányoztam két és fél éven át egy játék és szabadidő-magazint, mi mindent tettem, hogy a hozzám hasonló fiatal tehetségek lehetőségekhez jussanak, és miért gondolom azt, hogy ennek az országnak egy sokkal színvonalasabb internetes médiára lenne szüksége.
Mindezekről, és még sok minden másról szól tehát az interjúkötet, melyhez néhány év múlva talán újabb fejezetek csatlakoznak majd.
Hennel Ádám
Az interjút készítette és szerkesztette: Horváth Tamás
Kezdjük azzal az interjút, hogy te köztudottan márka orientált ember vagy, és engem is meglepett – az előzmények tekintetében - mikor úgy egy éve méltatni kezdted az Apple-t, mint brandet. Hogy is volt ez?
Az Apple-lel való első találkozásom hogy úgy mondjam eléggé negatív élmény volt, emlékszem mikor még a GamePress útját egyengettem, volt egy munkatársam aki állandóan Machintosokkal nyaggatott, minden egyes alkalommal mikor találkoztunk volt valami megjegyzése róla... Megmondom őszintén én akkoriban ezeket a brutálisan erős nextgen számítógépeket építgettem magamnak (ezeket a PC-ket egyik informatikus ismerősöm nemes egyszerűséggel PAKS II-nek nevezte – no comment), azokhoz meg ugyebár Windows járt, épp ezért halálosan untam hogy Apple így, Machintos úgy. Teljesen bolondnak tekintettem, na most eltelt két év és mindent értek! Bevallom, ha másban nem is, de ebben a kérdésben akkoriban nagyot tévedtem.
Mikor és miért változtattad meg az álláspontodat?
Nem is tudom pontosan, talán először akkor figyeltem fel jobban az Apple-re mint márkára, mikor az egyik ismerősöm iPhone-t vett – akkoriban még nagyon kevés volt belőle – és büszkén mutogatta nekem. Én is épp akkortájt vettem egy másik típusú készüléket, de mikor megláttam a telefonját, tudtam hogy nekem is ilyen kell. Másnap már én is iPhone-t használtam.
És elindult a lavina?
Ahogy ez lenni szokott. Megismerkedtem az iTunes-szal és szöget ütött a fejemben valami. Méghozzá az, hogy ez az Apple talán tényleg tudhat valamit, ha legyárt egy ilyen profi telefont, és képes hozzá tökéletesen működő, funkcionalitásában egyedülálló szoftvert is készíteni. Ezután elkezdtem kutakodni, megismertem az egyik hazai Apple kereskedés vezetőjét, majd alaposan megnéztem az egyéb termékeiket is, és mivel köztudott hogy nekem abszolút szépérzékem van, így beleszerettem a gépekbe is.
Könnyű volt az átállás? Sokan félnek és emiatt nem mernek áttérni Machintosra.
Abszolút mértékben, de az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy nekem ettől függetlenül még vannak gépeim amelyeken XP vagy Vista fut, szóval ha esetleg szükségem van Windows-ra, akkor sincs probléma, bár kétségtelen hogy Mac-en sokkal gördülékenyebben megy a munka.
Én úgy tudom tavaly saját Apple magazint akartál nyitni, legalábbis több helyről hallottam, igaz ez?
Nos, ez egy összetett kérdés, tény hogy mikor jobban megismerkedtem az Apple-lel és rajongójává váltam, akkor megnéztem, mégis itthon az internetes médiában mennyire fajsúlyos az Apple, léteznek-e olyan portálok amik csak és kizárólag a Mac-es felhasználók számára készülnek. Azt láttam, hogy ugyan 1-2 jelentősebb ilyen témájú oldalon a közösség szépen felépült, de a tartalmakban ezek egytől-egyig igencsak soványak, így én nem is nevezném ezeket magazinnak, inkább csak amolyan „tematizált blogoknak”. Aztán megkerestek olyan Mac-újságírók akik ezt hasonlóképp gondolták, és én megígértem nekik, hogy segíteni fogok az első igazi hazai Applemagazin megnyitásában. Végül úgy hozta a sors, hogy ezt az önálló lap tervét elvetettük (leszavaztak a kollégák, és még mondja valaki hogy diktatórikusan döntök mindenről..), mivel mindazt amit kitaláltunk, fontosnak tartottunk megjelentetni egy ilyen oldalon, azt a nemsokára elinduló Trendmagazin keretein belül sokkal komfortosabban meg tudjuk valósítani, teszem hozzá úgy, hogy a már meglévő Apple oldalakat sem kell a földbe döngölnünk.
Ez megnyugtató. Visszatérve a témára, lehet hogy nincs is a felhasználóknak igényük másra, hiszen ők használják az Apple termékeit, lényegében ismerik is, tehát ezeken az oldalakon néhány hírt elolvasnak és már mennek is a fórumokra, ahol pezseg az élet, beszélgethetnek, egymás problémáira választ kaphatnak stb.
Nézd, a közösség egy idő után megy a maga útján, egy tartalomszolgáltatónak az igazi kihívás az, hogy ne csak a társaság miatt menjenek a lapjára és ezáltal gyakorlatilag egy egyszerű fórummá minősítsék le az egyébként magazin nevet viselő valamit, hanem hogy a cikkeivel, kategorizált, összegyűjtött tartalmaival valami újat, hasznosat és érdekeset mutasson nap mint nap az olvasóknak. Ezt hiányolom én.
Beszéljünk kicsit másról. Ez a cipő ami most rajtad van, mennyibe került?
Szóval ez azt jelenti hogy Apple letudva, most jöhet a divat... Nem hiába tanultál te újságírást, egészen jó az átvezetés. Egyébként pedig ez egy 150 ezer Ft-os cipő, hogy a kérdésedre válaszoljak.
"
Hogy jutottál idáig? Mármint, az ember egy idő után nyilván elkezd érdeklődni a divat iránt, de rajtad azt látom hogy mindig ügyelsz az öltözködésre, ismered a trendeket... Szóval hogy alakult ki nálad hogy 150 ezres cipőben járj?
Nem tudom.. mikor még kisiskolásként fociztam, és apukámmal mentünk mezt venni, akkor engem elsősorban nem az érdekelt hogy Rivaldo vagy Beckham van ráírva a pólóra, hanem hogy az milyen színű, hogy fog illeni a cipőmhöz meg a zoknimhoz stb., tehát már kiskoromban is valamilyen szinten volt stílusom, persze akkoriban nem járhattam márkás ruhákban, nem engedhettem meg magamnak. Később pedig már én magam jártam vásárolni, emlékszem milyen nagy szó volt hogy 20-25 ezer Ft-tal a zsebemben bementem a C&A-ba vettem magamnak egy szatyorra való holmit.
C and A? Nem Tommy Hilfiger vagy Armani?
Na ne viccelj, kis kamaszként akkor egyhavi zsebpénzem volt 10 ezer Ft, abból szerinted mit kaptam volna ezekben a boltokban? Talán egy zoknit se. Akkoriban elképzelhetetlen volt hogy én bemenjek egy Tommy Hilfigerbe és ott úri módon vásárolgassak.
Pedig szerettél volna?
Persze hogy szerettem volna, mindenki szeretne, én képes voltam már akkoriban is összegyűjtögetni a kis pénzecskéimet hogy márkás holmikat vehessek. De kezdetben tényleg csak 1-1 darabot vettem néha-néha, egyszer emlékszem egy fekete csillogós Armani kardigánt néztem ki egy külföldi katalógusból, de akkor még nem nyílt meg itthon a Giorgio Armani szalon az Andrássy-n, ezért Amerikából rendeltem meg. Már nem tudom mennyit fizettem érte szállítással meg mindennel együtt, de egy fillérem sem maradt, ráadásul még a méret se volt jó, így odaajándékoztam valakinek... Most hiába nézel így rám, néha még aranyos is tudok lenni!
Képzelem! De azért ez kellemetlen lehetett, sokan ezért nem vásárolnak az interneten.
Akkor ez nekem is elvette a kedvem a vásárlástól, de tény nem is voltam rutinos benne, és mint mondtam nem engedhettem meg magamnak hogy nap mint nap vásárolgassak.
Manapág viszont...
Manapság viszont már csak világmárkák ruháit hordom, és azokból is leginkább az elegáns, úgynevezett „business style” vonal az amit figyelemmel kísérek, egyrészt mert például egy zakó vagy cipő esetében sokkal több anyag és minőségbeli különbség tapasztalható mint egyszerű hétköznapi ruháknál, tehát sokkal jobban megmutatkozik az adott tervező stílusa, másrészt pedig szerintem azokban a körökben ahol én megfordulok van egy dress-code amit illik betartani. Szóval nem feltétlen halásznadrágban meg tornacipőben kell megjelenni egy fontos tárgyaláson, például. Azonban hozzá kell tegyem, egyáltalán nem lettem „shopping függő”, szóval nem viszem túlzásba a dolgokat, bárki bármit is gondol.
Múltkor mikor ültünk a Gerbeaud-ban, nálad volt a laptopod és mutogattad az új Dolce and Gabbana kollekciót a netről. Olyan beleéléssel beszéltél egyik-másik képen lévő zakóról vagy öltönyről, hogy ezt nézd meg milyen egyedi, gyapjú és selyem keverék ilyen és olyan díszítéssel meg amolyan szabásvonallal... Egészen csillogott a szemed.
Miért, neked nem csillogott?
Hát, amikor megkérdeztem hogy ez és az mennyibe kerül és te pedig rávágtad hogy például az a metálkék zakó sacc per kábé 300-400 ezer Ft, akkor tényleg csillogott körülöttem minden!
Na jó, de itt mégiscsak a Dolce and Gabbana-ról van szó, amelyik az egyik legnevesebb és legdrágább divatmárka a világon. Még szép hogy a többségnek megfizethetetlen, egyrészt a minősége, egyedi stílusa miatt, másrészt pedig azért, mert csak egy bizonyos rétegnek készül.
Szóval igazi sznob márka.
Azt hiszem igen, de nincs ezzel semmi baj, minden egyes termékpalettán vannak olyan márkák amik hogy úgy mondjam a tehetős rétegnek készülnek. Autóknál, óráknál, ruháknál, mindennél.
Számodra mit jelent a sznobizmus, hiszen te köztudottan az vagy...
Nem vagyok sznob, vagy legalábbis nem olyan mértékben mint ahogy állítják. De szerintem beszéljünk e tekintetben érthetően. Azt sokan nem tudják, hogy eredetileg a sznob mit is jelent, kikre is utal. Ha olvastad William Makepeace Thackeray A sznobok könyve című kötetét, ahonnan tulajdonképpen ered ez a szó, ott például a sznob az, aki bizonyos külsőségekkel egy számára tetsző, irigylésre méltó közösséghez akar tartozni. Eközben a köznyelvben a sznob egészen mást jelent, leginkább a nagyképűséggel, a sok pénzzel és kivagyisággal hozzák összefüggésbe. Mindettől függetlenül, sznob vagyok, amiért világhírű divatmárkák ruháit hordom? Sznob vagyok, mert rajongok az Apple termékeiért és mindazért amit képviselnek? Hát legyen.
Szerinted a ruha teszi az embert?
Ha egyszerűen kellene válaszoljak akkor azt mondanám hogy szerintem bizonyos mértékig igen, de ez ennél bonyolultabb kérdés. Hiszen az ember társadalmi pozíciója, munkája, életmódja mind-mind kapcsolódik ahhoz, hogy milyen ruhát visel. Nyilván egy vízvezeték-szerelő és egy üzletember öltözködési stílusa nagyban különbözik, éppen ezért összehasonlíthatatlan. Persze ez nem azt jelenti hogy akinek nem telik rá és kénytelen silány, vagy jó esetben középszerű ruhákat hordani azt le kell nézni, de tény hogy a ruházkodás nagyon sok mindent elárul egy emberről. Hogy érthetőbb legyen, mondok egy példát. Ugyan erről még nem beszéltünk, és tudom hogy majd egy másik fejezetben még visszatérünk rá, szóval engem ugyebár egy ideje nagyon megragadott a 'svájci órák világa'. Ez most csak onnan jutott ez eszembe, hogy az öltözködésről, és az emberek megítéléséről beszélgettünk. Tehát, üzleti körökben, ahol én jócskán megfordultam az elmúlt években, borzasztóan fontos az hogy hogyan nézel ki, mit sugárzol. Állítom neked, már egy tárgyalás első percében eldőlhet rengeteg dolog, csak azért, mert a felek tisztába kerülnek azzal, mégis ki a partnerük, milyen ember, milyen a stílusa. A legfontosabb természetesen az összhatás, hiszen az egyéniségek eltérőek lehetnek, de talán két fontos kiegészítő van amire nagyobb figyelem irányul: az órád és a cipőd.
Miért pont ezekre?
Nagyon egyszerű. Az órád rávilágíthat arra hogy milyen ember vagy, hiszen az időmérő lehet hivalkodó vagy visszahúzódó, tradicionális, vagy inkább trendi, olcsó vagy drága, szóval sokféle. A cipő pedig leginkább azért fontos, hogy lássák: igen, te igényes ember vagy, fekete öltönyhöz nem veszel fel barna cipőt és hasonlók, valamint elegáns, alkalomhoz illó, divatos, és szemlátomást minőségi cipőt viselsz stb.
És ezek alapján dől el a tárgyalás? Eléggé hihetetlen!
Nyilván nem csak ezek alapján, de te ezt nehezen értheted, hiszen nem voltál még hasonló szituációkban. Amikor mondjuk egy televíziós műsorkészítő cég megbízottja és egy magazin főszerkesztője leülnek tárgyalni, és a tárgyalásuk sokrétű, rengeteg kompromisszumos lehetőséggel, akkor nagyon sokat számít, hogy ki mennyire tudja feltérképezni a másikat. Vagy például ha valaki egy cég nevében fel akar vásárolni egy másik vállalkozást, és leülnek erről beszélni, szerinted mikor biztatóbb a helyzet: ha a vételi ajánlatot tevő úriembernek egy említésre sem méltó, néhány tízezer forintos Casio óra van a karján, vagy ha egy másfél milliós Rolex?
Bizonyára biztatóbb egy Rolex, mert az státusszimbólum, irtózatosan drága, tehát a vevő pénzes.
Valahogy így működik ez az egész.
Én egyszerűen azt nem értem, hogy miért nyílik ebben a városban ennyi új luxusbolt. Nemrég nyílt meg az Andrássy-n a Giorgio Armani, most pedig a Dorottya utcában a COIN divatház. Eközben én azt látom hogy az emberek elszegényednek, elvesztik az állásukat, nem tudom kik azok, illetve mennyien lehetnek akik ilyen drága üzletekben vásárolnak?
Most ha viccelni akarnék akkor én jelentkeznék, de érdemes erről kicsit komolyabban beszélni. Nagyon nagy butaság lenne egy befektető részéről, aki például Tag Heuer márkaképviseletet akarna nyitni itthon (jelzem már megtörtént), ha az általános közállapotokat venné alapul a döntéséhez. Ezek a boltok mind-mind azt a bizonyos kis réteget, ha nem is a felső tízezret, de a felső százezret akarják megcélozni, akik némileg függetlenek maradnak az adott ország helyzetétől, éppen ezért egyáltalán nem érdekes ebből a szempontból hogy mondjuk a magyar családok 50%-nak nincs semmilyen tartaléka (valamelyik nap olvastam az egyik újságban, ez azért elképesztő). Szóval, éppen elég ha az a néhány ember bemegy, és megveszi a 400-500 ezer forintos órákat, már megy a bolt. És hogy csavarjak a dolgokon, nemrég láttam egy másik felmérést, amiben az jött ki eredményként, hogy ebben az országban egyre többen költenek el több százezer Ft-ot órákra. Miközben az ország anyagilag finoman szólva nem áll jól, te is említetted hogy az emberek nagy része lecsúszott, de ettől még a luxustermékek termelhetnek extra profitot, világos ugye? Nyilván aki órára kiad ennyi pénzt, az ruhákból, ékszerekből és elektronikai eszközökből is a prémium szegmenst választja. Erre a logikára - hogy tudniillik ezeket a tehetős vásárlókat is centralizálni kell, épülnek és fejlődnek világszerte a bevásárlóutcák. Ezeken egy helyen megtalálható a Rolex, a Hugo Boss, a Gucci, vagy éppen a Mont Blanc, körülöttük pedig olcsónak egyáltalán nem nevezhető kávézók és éttermek sorakoznak.
2009.11.15. 14:07
866